Patkány vagy hattyú vagyok….avagy rossz periódusom…

2011 május 29. | Szerző: Koralp |

 

Hülye egy cím, mi????

Idézhettem volna Voltaire klasszikusát is, a Candide vagy az optimizmust is, csak félek, hogy ez túl elvont lenne…mire gondolok??? Arra, hogy ha az ember önmagának ír, akkor valójában nincs megkötve a keze, de ha felvállalja, hogy ezt még publikálja is, akkor megpróbál közérthetően fogalmazni…némelyik olvasónak úgymond szájbarágósan…csak hát van akinek nem tudod annyira megrágni a szavakat, hogy azt felfogja, jól értelmezze…

Amúgy meg szarok a közérthetőségre, és maradok gondolataimnál, hogy tényleg most csak egy olyan életszakaszomban vagyok, amikor minden összejön, de valójában ez a világ a lehetséges világok legjobbika…és nekem most csak egyetlen egy feladatom van, hogy műveljem azt a bizonyos kertemet?????

Múlt pénteken kezdődött ez az egész –de én inkább születésem pillanatához vezetném vissza- pechszéria…Egy kb. 9000 lélekszámú kisvárosban élek, és hogy ha bármit is el akarok intézni, akkor a 20 kilométerre lévő régió központját betöltő városba kell átmennem…nos ezzel nem is volt gond, hisz épp a még innen 10 km-re lévő gyerekeimet is hoztam el erre a hétvégére, nem beszélve arról, hogy be lett ígérve egy állatkerti kirándulás…

Időhöz voltam kötve, mert az új munkahelyhez –hoppácska „Kisspista” újra a társadalom hasznos tagja lesz, azaz melózni fogok- szükség volt egy tüdőszűrői igazolásra, amit csodák csodájára pár perc alatt sikerült elintéznem…így maradt még vagy 3 órahosszám, hogy a gyerekekért mehessek, hogy a nagyobbik gyerekemnek véget érjen a tanítás…

Így próba-cseresznye alapon bementem a helyi OTP-be, hogy ha már az itthoniak késedelmesen intézgetik azt, hogy a 8 évig bent tartott pénzemhez juthassak, talán az ittenieknél ezt a folyamatot egy kicsit felturbózhassam…aztán lett pofára esés…hiába próbálta valahol védeni a mundér becsületét avagy a kollégáját a kedves ügyintéző hölgy, de számomra egyértelművé vált az itthoniak mulasztása…viszont kaptam egy „kedvező” lehetőséget is, hogy nem kell még 3 hónapot várnom, ha 3%-os kezelési  költséggel megsürgetem az eljárást…Köszönöm, de inkább kihagyom, de ettől függetlenül még felháborító ez ez egész, főleg úgy, hogy közben az A hitelem miatt most még további három hónapig vonnak egy szép összeget, míg a náluk befektetett összegem most 3 hónapig szépen talonban van, mert ennyi az átfutási időszak…

A következő bosszúság ezután, hogy a telómon elromlott a hívógomb…no ha már itt járok, elmegyek a telefontársasághoz –azért nem említek nevet, mert a szolgáltatással semmi gondom nincs- és ott a hölgy közölte velem, hogy erre a telefonra két év garancia van….szuper, június 2.-án jár le a két év…

Nos ennyi bosszúság után mentem a csajokért…ahol kérdőre vont az anyjuk, hogy mikor akartam közölni, hogy kocsival megyek, és hogy hány órára…annyit a mi kapcsolatunkról, hogy végre tegnap megtekinthettem az első osztályos leányom félévi szöveges értékelését (és nem azért mert kurvára nem érdekelt) de folyamatosan kérem őt, hogy több tájékoztatást kérnék a csajokról…most is csendesen megemlítettem, hogy abszolút nem tudok a gyerekek ünnepségeiről, a meghívásról meg már ne is beszéljek, stb; stb;…erre cinikusan megjegyezte, hogy mégis miről kellene beszámolnia, talán a legutóbbi anyák napi műsorra vártam meghívást…és én ismét elküldtem az anyjába, és én ismét felvállaltam ezzel, hogy szar ember vagyok…nem azért mert a nap folyamán ennyi bosszúság ért, és hogy ez kényelmesebb volt mint elmagyarázni, hogy nem tudtam az időpontot megadni ezért, és ezért…hanem mert képtelen vagyok már egy jó ideje ebben a hatalmi harcában részt venni, hogy semmi nem a gyerekekről szól…

A telót hétfőn leadta a húgom a jótállási jeggyel, de előtte, mivel nem tudtam átmenteni a benne lévő videót, képeket, smseket, törölni voltam kénytelen mindent, mert nem igazán szeretem ha idegenek turkálnak a magánéletemben…5 napra jött is a szép elutasítás, képpel, szöveges alátámasztással, hogy a telóban a csipsz ragasztóanyaga megrepedt, ami egy erős mechanikai hatás miatt alakult ki, és ez miatt nincs ingyenes javítás…magyarán a telefon azért ment tönkre, mert leeshetett a földre…Két dolog miatt rágtam be, de nagyon…egyrészt feleslegesen töröltem ki mindent, pedig nem véletlenül őrizgettem, ezek számomra fontos emlékek voltak…másrészt elmehetnek ezek is a kurva anyjukba…ugyanis két év alatt nem hiszem, hogy senki nem ejtette le még a telefonját, de ahhoz, hogy belülről megrepedjen egy RAGASZTÓANYAG, ahhoz olyan ütésnek kellett volna érnie, hogy kívülről is látható nyoma maradjon, de semmilyen elváltozás nincs, valamint nagyon jól tudom, hogy nem ejtettem el…egy szétcsúsztatható Samsung telefonról van szó, és valszeg a két év alatt elkopott és már nem érintkezik a gomb, ugyanis később rájöttem, hogy nem teljesen széthúzott állapotban tökéletesen működik…tényleg csak az a bajom, hogy teljesen hülyének néznek, tisztában vagyok vele, hogy ezek a nem csúcskategóriájú és árú telefonok ennyi időt bírnak ki, de akkor vállaljon rá egy év garanciát, de ne próbáljanak palimadárnak nézni…úgyhogy ennyit a Samsungról, és a szervízhálózatukról…

Ez mellett még ért egy pár kellemetlen dolog, pl. lefújták fekete színű sprayvel a fehér színű autómat, amiből később rendőrségi ügy lett, mivel elkapták a kiskorú elkövetőket….a festék lejött egy kis cipfes súrolóval, másnap eljött a kiskölyök az édesanyjával bocsánatot kérni, és a részemről az egész le lett tudva…persze hivatalból a feljelentés megindult ellenük, és ha az idézésre nem megyek be akkor előállítattak volna, vagy 50 ezer forint bírságot szabhattak volna ki…egy kicsit röhejes, hogy még én lettem volna meghurcolva, de az ügy már –remélem- le lett tudva…

Végül amiért most el kezdtem írni valójában, a tegnapi nappal csúcsosodott ki…

Elmentem a kisebbik leányom óvodai évzáró ünnepségére –vagy hatott az anyázás, vagy végre megértette az anyjuk, hogy mit szeretnék, de a lényeg, hogy értesített normális módon, időben- és utána még a húgom kisleányát elvittem a családom otthonába, már régóta szerették volna a csajaim megmutatni az unokahúguknak a játékaikat, a macskát, stb…és most bepillantást nyerhettem már abba az említett félévi értesítőbe, meg úgy normálisan eltelt az ott eltöltött idő…valahogy érdekes módon most nem anyáztam….

Visszafelé visszavittem a kisleányt a húgomékhoz, és a „mamát” is ott hagytam, haza már egyedül jöttem…du. aludtam egy nagyot, és tudtam, hogy ennek éjszaka iszom majd a levét…a kedvesemmel vasárnap óta megszüntettük az otthoni skypolást, és csak telón értekezünk, tegnap egy reggeli sms-en kívül, este váltottunk kb. 10 percet, melyben elhadartuk kivel mi történt a nap folyamán….és ennyi….

Este egyedül megnéztem a BL döntőt, majd az éjfélkor kezdődő pókerversenybe neveztem be…jól is álltam, mikor kb. 50 perc játék után lefagyott a központi rendszer, és egy 10 perc várakozás után törölték az egészet, de még annyit sem írtak ki, hogy sorry…az 1.20-kor kezdődő másik versenyt meg már nem is indították…no akkor megnézünk egy dvd-t, azon majd csak bealszok…most írjam azt, hogy elromlott???? Természetesen akkor és úgy, hogy megint vinnem kellene a másik városba…a rossz hírben van egy jó is, ez már nem garanciálisJ

Alapjában véve bármelyik dologra szarnék nagy ívben, mert mindig is csak az emberi kapcsolatokat tartottam fontosnak…de most ez az éjszaka nagyon megviselt, hogy totál de totál egyedül töltöttem, hogy 45 évesen abba a helyzetbe kerültem, hogy a szombat éjszakám ilyen magányosan telt el…és azon filóztam, hogy lehet, hogy hamarosan melózni fogok, de ez is min változtatna…jó, itthon többel tudok beszállni a rezsibe, és a gyerektartást is természetesen megemelem, és így több mindent kaphatnak a csajok is, de valójában ilyen téren soha nem voltak problémáim, a saját igényeimet eddig is kielégítette az eddigi bevételem…azt meg feldughatom magamnak, hogy a számlám egyenlege pozitívot fog mutatni….

Egy természet filmben hallottam, hogy a patkányok még a nukleáris sugárzást is túl élik, csak egyet nem, az egyedüllétet…nos valószínű, hogy egy atomcsapást sem élnék túl, de amúgy másban megegyezünk…és hogy jön ide a hattyú???? Nos ehhez meg ajánlom Csokonai Lili vagy ha úgy jobban tetszik Eszterházy Márton Tizenhét hattyúk művét…

Miért???? Az utolsó kommentelőre nagyon berágtam, hogy valaki ne vegye a fáradtságot és értelmesen végig olvassa az írásomat, és esetleg annak fényében írja le a hozzászólását…

Soha nem tagadtam, hogy vannak olyan napok amikor egy kicsit elmenekülök a valóság elől, és egy picit ilyenkor iszogatok, zenéket hallgatok, és szeretem-sajnálom magamat, hogy másnap újult erővel folytassam az életet…nos ezekben az állapotokban a gondolataim is amiket megfogalmazok természetszerűleg borongósabbak, mélyebbek…valahogy próbálom túlélni azt a szart amiben kénytelen vagyok élni, de nem önsajnálatban leledzek…