Új bejegyzés…

2011 május 27. | Szerző: Koralp |

 

Nem tudom Ti NŐK, így nagy betűkkel annyira megváltoztok ahogy beléptek a házasság, anyaság szobájába….a barátommal szoktunk szórakozni azzal, hogy cserélhetnénk nőt mindkettőnknek az a heppje mint a másiknak, és észre sem vennénk a cserét…és ezzel nem bántani akarlak benneteket hanem inkább magasztalni azzal, hogy egy más dimenzióba léptek, de annyira hasonlóan gondolkodtok mindenről….én meg mint röghöz kötött paraszt…szar az egész, szar az egész…meg Braziliában szeretnék élni, mert ott JÓ meleg van…szoktam mondani a nyáron….és ez tényleg igaz….ott a meleg egészen más….ott minden fülledt erotikává válik….itthon meg sírunk basssssssssssza meg, de meleg van…..télen meg hideg….ki érti ezt????…..pedig az én életfilozófiám az, hogy szar az egész….folytathatnám azzal hogy a világ egy lószar, mi vagyunk a verebek….csipegetjük a lószart de a lószar sosem lesz a miénk….a kurva individualizmusom….meg „manjana”…ez annyit jelent, hogy majd, holnap…nálunk ezt Pató Pál jeleníti meg…de kurva nagy különbség van az között, hogy ráérünk még arra, vagy nyugi, holnap is nap lesz…

A szerelem még több kell című blogbejegyzés óta érzem, hogy nincs értelme írni…van amikor vak tyúk talál is szemet…no ez az az írás volt, ami után felesleges bármit is ezen az oldalon nyilvánosságra hozni…

És ez nem a Te hibád mert egész más milliőben nőttél fel mint én:Rögtön láttad, hogy nem volt gyerekszobám….csak két ruhám volt egy szakadt és egy ünneplő….nyáron a talpamon éreztem, hogy éget a kő…mert én a másik oldalon a vadabb oldalon születtem….no szóval itt iszogatok és hallgatom a ZENÉKET….anno  éjszakákat beszélgettünk át, hogy a zene által váltunk azzá amik vagyunk, vagy az énünk hozta a zenét…hogy szar az egész….és mégis akkora örökséget cipelünk a hátunkon, hogy ebből nem lehet kiszállni…a rock and roll az nem tánc, hanem életérzés…bassssza meg én meg marha próbálok alkalmazkodni…próbálok jó apa, férj, szerető lenni és közben meg képtelenség, mert nem erre születtem….mi hiányzik az életemből???? Talán addig nincs semmi baj amíg gondolatok nélkül élek…de amint a zene mint most a zsigereimbe hatol abban a pillanatban felszínre tör az érzés…az amikor művészi szinten tudom sajnálni magam….példa:van egy olyan dal ami úgy hangzik: Ne beszélj, dal sem kell már a zenék sem azok…amik nehéz napokon végül is rólunk szóltak …ha egy kevés bor maradt…oszd meg velem a poharat ugyanúgy mint a szebb időben….és ezt a nők beszopják, imponál nekik….csak az a szörnyű, hogy ez igaz……nem arra vágyom, hogy integess nekem, hanem hogy állj, állj a rohadt életbe mellém, vállald a lábszagú életem…ne szeress, hanem engedd, hogy szerethesselek…..hogy mint istennőnek borulhassak lábad eléd….
Komolyan Te akarod ezt???? Te akarod ezt, hogy a szerelmed ilyen legyen???? Ugye hogy nem….akkor meg miről beszélünk????? Arról hogy a gyerek megfázott, meg be kellene fizetni a villanyszámlát….és hidd el ez is fontos…de …de… de….közben szól a r.a.roll…és lehalkíthatod, de akkor is hallod….bassza meg…..és szép lassan beszopázod a bort és minden olyan szépen megvilágosodik…”mert csak játszani jöttünk erre a földre”…de én nekem fel kellene nőnöm h. életképessé válljak…hát látod, ha válaszolni kellene kérdésedre, hogy mi hiányzik, akkor azt válaszolnám, hogy a gyermeki tisztaságom, az a naivitás….amikor még kérdőjelek nélkül borítottam rá az asztalt bárkire, amikor még hittem abban hogy a szavak azt jelentik amik, amikor még nem kellett lesütni a szemem, nem kellett elfordítani a fejem….nehogy azt hidd a felelősség terhe alól akarok kibújni….akkor nem lennének gyermekeim….hát ez az egy dolog amiben biztos vagyok, a gyermekeim….olyan kibaszottul magányossá tesz ez a zene és mégis felemel oda ahová senki nem juthat el….ilyen kettőség ez az egész élet…

Én soha nem akartam viszont a családomnak, családomért élni….én a családommal akartam ÉLNI…

A szar az egész nem egyenlő a szar az élettel….az élet az a legcsodálatosabb dolog a földön…az már más kérdés, hogy a körülmények szarok…

De erről szól ez a pici pályánk, életünk, hogy széppé tegyük…hogy megváltoztassuk….és én ezt soha nem adtam fel…közvetlen környezetemben, szeretteimnél sokszor megtapasztaltam, hogy ezt a harcot feladják, vagy épp pánikbetegségbe, piába, közönybe menekülnek…