Csirkepörkölt, Firenze???? Lószart, kocsitakarítás…

2011 május 14. | Szerző: Koralp |

 

Ahogy porszívóztam a hátsó üléseket az autóban, és megláttam az üléshuzaton, hogy ismét pár helyen a csajaim szétkenték a csokit, eszembe jutott az, hogy ki volt az a barom, aki úgy reklámozta ezt a vacak M&Ms-t, hogy a szádban olvad, nem a kezedben…mert ha még a farkamról lenne szó, jó még megérteném…annak meg most egyelőre nem kell reklám, mert köztudomású, hogy jó bornak nem kell cégér…bár az is igaz, hogy hol itt a bor…no mindegy, hagyom a francba az egészet, a lényeg, hogy beszoptam…1. Vagy nem kellene mindent elhinnem…2. Esetleg a büdös kölköknek nem kellene ilyen szarságot venni…vagy marad a harmadik variáció, one cukrozás-csokizás az autóban…de hát köztudomású rólam, hogy apának is szar vagyok, és bármire rá tud venni egy nő egy szebb pillantással, vagy jelen esetben a gyerekeim, ha „úgy” kérnek, akkor elolvadok…ez van…nekem is van gyenge jellemvonásom…

Különben ma egy kicsit bepánikoltam, mert idén már MÁSODJÁRA takarítom az autót, és arra gondoltam, hogy ezek az új felvett szokásaim, nem az agglegény tipikus jellemvonásai?????? Igaz, azt sem tudom, hogy én egyáltalán annak számíthatok-e???? Jó lenne ha valaki felhomályosítana, mert akkor azt hiszem sürgősen abba kell hagynom ezt a fene nagy takarítási mániámat…

Ma smsben meghívott a kedvesem csirkepörköltre hozzájuk…Na mondom magamban, ez sem akar tovább élni…de miért akarja az én vesztem is???? Tegnap egész du. fűztem az agyát, hogy sinkelje el a gyerekeit otthonról, és én megyek hozzá, hogy egy gyors röpkét eltölthessünk….Bezzeg akkor, hogy ne provokáljam, meg hogyan gondolom…vidd el a 300 km-re lakó nagymamához, vagy vidd el olyan helyre ahonnan sokára érnének vissza a gyerekeid…nem hiszem, hogy az a 3 perc olyan nagy kérés lett volna…most meg meghív ebédre…komolyan nem értem a nőket…mert oké, hogy pofátlanul fiatal –legalábbis hozzám képest- de azért már Ő sem csirke, és tuti, hogy a fő teríték Ő lenne…arról meg már nem beszélve, hogy én már annyi megcsalást túl éltem a dühös, vagy mit sem sejtő férjek részéről, hogy inkább most sem reszkíroznám  becses életem…sőt én annyira túlélő egy típus vagyok, hogy én még a saját magam megcsalását is túl éltem…különben azt a legkönnyebb, mert akkor az ember lelkiismeret-furdalás nélkül sajnálhatja magát…

Szakítás terén is így vagyok…hogy én mennyire megszenvedtem akkor amikor nekem kellett kimondanom, hogy vége…hiába ilyen kis hülye lelkizős vagyok…nem hiába írtam be már régebben is egy pszichológia teszt során, hogy néha szeretnék nő lenni…az ágyban sincs annyi niggermunka, mint amit férfi mivoltomban el kell végeznem…az meg már egyenesen vérlázító, hogy volt olyan barátnőm aki azt mondta, most neeee, fáradt vagyok….Pufffff….Postamaci…ettől kész voltam…erre nem lehet ész érvvel reagálni….nos tényleg az a tiszta munka amikor a nők hajtanak el, mint most utoljára két alkalommal is:Takarodj!!!! Én meg elhúzok…Komolyan mondom ilyen téren már simán disszertációt tudnék írni, hogy hogyan éljük túl a szakítást….

Végül is aztán a meghívást én is elintéztem egy válasz sms-sel, hogy már elígérkeztem Firenzébe…