Örökké vártam a tavaszt, hogy jó idő legyen, hogy úgy megborzongjon tőle az ember lelke…olyan…olyan jó érzéssel töltsön el, mélyet beleszippantva a levegőbe, tele legyünk újjászületéssel, reményekkel, vágyakkal…és most hiába ez a gyönyörű idő, de valahogy az Istennek sem találom a helyem, mondhatnám ismét, rohadtul magam alatt vagyok avagy ars poeticámmal élve SZAR AZ EGÉSZ…
Kedvesemmel ma beszéltem kétszer öt percet, annyira el van havazva, hogy még elbúcsúzni sem tudott…kapcsolatunk során először úgy megy haza a meleg családi fészekbe, hogy nem köszöntünk el, nem beszéltük meg, hogy a nap folyamán később mikor „találkozunk”…de az a baj, önámítás lenne ha ettől minden másabb lenne most…attól a tények makacsul itt dolgoznának bennem, amit most nem igazán akarnék végig zongorázni…
Egy jó óra múlva érkeznek a csajaim, olyan jó lesz ismét látni, érezni őket…várom, hogy ismét ezt a hétvégét, ezt a kis időt együtt tölthessük, hogy egy szeletet én is kaphassak abból a tortából amiből most már ki vagyok rekesztve az anyjuk által…jó lesz ismét velük, hogy újra hallom csicsergésüket, játszani velük, és ismét kikapni a memóriakártyában, vagy akármelyik társasjátékban…valahogy mindig így alakul, de nem bánom…jó lesz este ismét megfürdetni őket, és akármennyire katasztrofálisan rosszul tudok aludni közöttük, de mégis jó lesz ismét magamba szívni az illatukat, érezni az ölelésüket, személyesen adni-kapni a jó éjt puszit…ha álmukban lerúgják a takarót, betakarni őket, hogy újra legalább ilyen szinten apának érezhessem ismét magam…
És végül van itt még valami, ami napok óta foglalkoztat, a gondolataimba férkőzött…”Hiába van húsz darab ingyen sms-em havonta, nem tudom kinek elküldeni.” Biztosan ismét magadra ismersz…de ebben a mondatban annyi minden benne volt…ma is üzentem az üzenőfaladra, de annyira idegesítő, hogy az ember veszi a bátorságot, ír, elküldi, aztán azt sem tudja „marad-e nyoma”??? Soha nem szerettem tapintatlanul nyomulós lenni, de ezt úgy éreztem mindenképpen le kell írnom, mielőtt most erre a hétvégére kivonom magam…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: