Nem is olyan szar az egész???

2011 március 24. | Szerző: Koralp |

 

Ma ismét elkönyvelhettem, ill. bocsánat már tegnap, hogy valószínűleg újfent a kukába landolhatott 4 leadott önéletrajzom, ráadásul az egyiket kézzel kellett megírnom…hááát jó nagy Isten csapás volt számomra…pedig olyan jó kis állás lett volna…a munkaleírásban szerepelt, hogy gazdasági, adminisztratív ügyeket kellene végezni, mellette pedig az újságkészítés folyamatában részt venni…az első fele tanult szakmám, a másikban pedig 3 évig melóztam, és nagyon szerettem…Úgyhogy most nem azért volt deja vum, mert elfogyott a söröm, hanem hogy úgy néz ki már megint sikertelenül pályáztam…valahogy azonban most nem kerültem magam alá, max. csak a gyerekeimet sajnálom, hogy az apjuk ilyen lúzer, és még ahhoz is csóró vagyok, hogy valami jó kis kirándulást beígérjek…ez van…

Ennek ellenére szép napom volt…már korán reggel (nekem az volt a fél 8-as ébresztés, főleg, hogy hajnal 3-4 között sikerült elaludnom) kedvesem ébresztett, sajnos csak telón keresztül…de akármennyire álmos is tudok lenni, imádom ezeket az ébresztéseket…

Nőnap estéjére iszonyatosan magam alá kerültem, elsősorban azért mert ismét nem jött össze egy meló, amiben nagyon de nagyon bizakodtam, aztán az ex is megörvendeztetett egy igencsak lélekromboló-gyalázkodó levéllel, és még attól is elszállt az agyam, hogy sem a legjobb barátnőm, sem a gyerekeim anyja nem reagált még egy rohadt köszönömmel sem a nőnapi üdvözletemre…aztán mindezek hatására leittam magam, és egy régóta húzódó vacillálásomra tettem pontot, hogy így én ebben a helyzetben nem lehetek annyira önző, hogy egy kétgyerekes családanyát kiszakítsak a házasságából…szerelmemet ezzel a döntésemmel meggyilkoltam, olyan közös álmunkat rúgtam fel, amiben Ő teljes szívvel hitt…Tudom, hogy gyilkos döntés volt, de saját magamnak is…A legelső reagálása az volt, hogy így Ő meg a szerelmünket nem tudja vállalni, de maradjunk meg egymás számára a szó nemes értelmében barátok, akik továbbra is számíthatnak egymásra, tudnak egymásról, és pár napig ebben a se Veled, se Nélküled állapotban leledztünk –ekkor kezdtem el írni a hajónaplómat-…szenvedtünk mindketten, lázálom volt mindkettőnk részéről…aztán ráébredtünk, hogy ez így nem fog menni, és meghozta a legkeményebb döntést, akkor még most szakítsunk, most fejezzünk be minden érintkezési formát, annak ellenére, hogy az érzések, a vágyak semmit nem változtak, csitultak…no itt meg a pokol kezdődött…nem volt köpködés, anyázás, egyszerűen csak halkan meggyilkoltuk egymást a döntéseinkkel…mintha a szemem láttára ugrott volna ki a 10.-ről, úgy, hogy még azt mondja: SZERETLEK…és én nyúlnék utána, de kicsúszik a kezeim közül….  

No ekkor indult be az igazi májedzés…este láttam ahogy feljön a neve a skypeon…de még erős voltam, tiszteletben tartottam a döntését…amúgy sem az a nyomulós fickó vagyok aki nem ért a szóból, aki térdre borul, eljátssza a hős amorózót, és mindent megtesz azért, hogy visszahódítsa az elvesztett kedvesét….arra, ott van azaz időszak amikor lehetőségünk van, hogy megtartsuk…aztán eljött a másnap…eredetileg úgy volt, hogy ezt az éjszakát együtt fogjuk tölteni mert egy két napos továbbképzésre kellett mennie, és hogy most fogom bemutatni a gyermekeimet neki…ez kegyetlen érzés volt, ez  a tudat teljesen kikészített…

Egésznap hülye pótcselekvésekkel próbáltam elhessegetni a gondolataimat, egy ingyenes társkeresőn idegen nőknek tettem a szépet, este épp az egyikkel beszélgettem skypeon amikor ismét látom, hogy Ő is online…ismét előkerült a boros pohár, és én hallgattam, csendben ahogy egy totál idegen nő meséli a problémáját, életét…az a típus aki azt mondja, hogy Ő nem adja ki a titkait senkinek, de ha okosan /vagy bután???/ hallgatsz akkor egy fél óra után mindent tudsz róla, úgy hogy igazán nem is akarod…és még én, ebben a helyzetben, még ÉN próbáltam vigasztalni, tanácsokkal ellátni…én egy ilyen barom vagyok…aztán elköszönt…és én a következőt írtam a kedvesemnek: Szia! Elkövettem azt a hibát, hogy nem töröltelek első felindultságomban, és most bevallom, hogy megint piás vagyok és gyenge…és nem tudom megállni, hogy ne írjak….nem tudom mit kérdezzek, nem tudom, hogy mit írjál, csak hiányzott az, hogy írhassak…legyél Te az erős, és törölj most Te…

Így találtunk ismét vissza, napról napra, egyre közelebb…igazából egyikőnk sem tudja mit hoz a jövő, én továbbra is ilyen kilátásokkal reménytelennek látok mindent, de most a szerelmünkre bíztunk mindent…majd az eldönti, mire lesz elég erős, vagy ellenkezőleg, mire nem lesz elég erős…egyet viszont nagyon bebizonyított, hogy most még lélegezni sem tudunk egymás nélkül…ez képtelenség…

Valójában én nem is erről akartam írni…ez annyira szirupos, ömlengős…semmi nihil, semmi SZAR AZ EGÉSZ…mondjuk ennek ellenére az 😉

Visszakanyarodva az eredeti gondolatomhoz…igen, Ő ébresztett…édesen, kedvesen…de aztán gyorsan el is köszönt…én meg szépen visszaaludtam…és ahogy ismét felébredve, bekapcsoltam a gépet, első lépésként ide lépve be…tegnapi blogomban említettem egy jó „írót”, aki megfogott az írásaival, és láttam, hogy ott szerepel a legfrissebb blogbejegyzések között…nos egyből katt rá…egyre jobban magával ragad a stílusa…és ezután léptem be a saját blogomba…és mit hoz a sors????? Ő írt nekem….nem említettem, hogy én írtam neki egy pár sort, aminek a lényege talán annyi, hogy csipázom a stílusát, a személyiségét, de nem láttam viszont az üzenőfalán…és most nem tudom, hogy ez rejtve maradt, és azért, vagy egyszerűen Ő is ill. Te is olvasod a blogomat, és csak egyszerűen reagáltál??????? Tényleg nem tudom, de mindenesetre „ma” is írtam egy pár sort, és ezt is totál homály övezi….

Ma különben egész nap szinte blogokat olvastam, és rájöttem, nem is olyan SZAR AZ EGÉSZ….