Magamról…

2011 március 22. | Szerző: Koralp |

 

Eltűntem egy pár napra, mert próbáltam rendezni soraimat, alkohol nélkül élni, aludni…kusza, szétszórt gondolataimat célirányosan összeterelni…Szeretnék most egy kicsit magamról írni, önmagamat elemezni, hogy valójában mi vitt végre azon elhatározásom felé, hogy írjak, és főleg ezt még nyilvánosság elé is hozzam….talán mindig is létezett bennem egy átlagosnál nagyobb exhibicionista jellemvonás, bár én ezt inkább érzem annak, hogy mindig is szerettem gondolatokat közvetíteni, mint szimplán magamutogatásnak….És amikor az ember magára marad, mert az élete úgy alakul, akkor valahol próbál ebből kitörni, valami kapaszkodót találni…Nekem ez az írás…

„Gondolkozz rajta, hogy a világról elmondott szó
Nem mindig jó,
Elég lenne egy őszinte szó…”

Igen, minden máz nélkül, csak gondolatokról, érzésekről…Az elmúlt rövid idő alatt több mint 450-an nézték meg irományomat / az már más kérdés-e, hogy olvasták-e, tetszett-e, mert visszajelzést nem kaptam egyet sem/…és én hiszek abban, hogy még ha csak egy mondat, egy gondolatsorom vagy életszituációm „gazdára lelt” valakiben, már megérte megosztani…

’97-ben voltam már egy ilyen hasonló nehéz időszakomban…akkor még nem volt net, és az ember 14 évvel fiatalabban megengedhette az a luxust, hogy elvonuljon mint egy remete…akkor sem önként vállalt száműzetés volt….emlékszem közel ¾ éves szakállam volt, letudtam a melót, aztán be a szobám birodalmába, a jó meleg, biztonságot adó kuckómba…emberundorom volt, és csak egyetlen egy menekülési lehetőség volt az írás…javarészt ezek az írások már a sok költözésben elvesztek, de azaz átkozott érzés, a kegyetlen magány azóta is itt él bennem…Úgyhogy ez lehet felkérés is, aki hasonló cipőben él, vagy bármi más okból kifolyólag nyugodtan küldheti a palackpostáját, hogy stílszerű legyek …

Akkor most még befejezésül, távirati stílusban pár mondat önmagamról….45 éves vagyok, és nem „Kisspistának” hívnak, van két pici leányom, sajnos nem velük élek már több mint két éve…Átkozottul hiányoznak….két hetente találkozunk, mivel 30 km-re élünk egymástól, naponta beszélek velük telón, de semmi nem kárpótolja a napi kis rituálékat, ölelést…lassan egy éve nem találok melót, ez meg totál kikészít…./úgyhogy aki tud valami melót, vagy adakozni szeretne, az mindenképpen vegye fel a kapcsolatot velem 🙂 /Ja és még annyit mindenképpen szeretnék, hogy születésem óta mozgásszervi problémám van…Beeezony!!!!!!!! Nem azért, hogy valamit is számítana, hisz semelyik párkapcsolatomban sem hozódott fel még említési szinten sem, hisz arról sem beszélünk ha valaki szemüveges, vagy épp mondjuk cukros, és inzulinoznia kell magát, annyira természetesként kezelem ezt az állapotot!!!!!!!!!