21 óra 30 perc

2011 március 16. | Szerző: Koralp |

 

21 óra, 30 perc…nemrég kezdtem meg a mai napon a 3. üveg bort…és nem üt ki…azt hiszem ez félelmetes…lehet, hogy valahol elbasztam???? lehet, hogy már inni sem tudok???? de miért??? miért nem tudok ájulásig inni???? bár az ébredések a legkeményebbek…elalszom, bocsánat nagyképüsködöm, beájulok, és a legváratlanabb időpontban felriadok…és ráeszmélek, már nem vagy velem…mi szakítottunk…örökre…19.40.kor küldtél egy smst…kedves gesztus volt tőled…elgondolkoztam, vajon miért????? kedd óta először köszöntél el???? miért????? mi szükséged volt rá???? jelezni akartad, hogy gondolsz rám /az elmúlt napokban meg nem????/, vagy csak hiányzott, vagy megszokásból….vagy csak egyszerűen sajnálatból????? Nem keresek semmilyen mögöttes szándékot, nem kapaszkodom hiú reményekbe, csak tényleg nem értem ezt az smst…Tegnap még ha nem erőszakolom ki belőled a végső búcsút, akkor szerdáig nem jelentkeztél volna….no mindegy, erre már nem fogok választ kapni, mert már soha nem fogok kérdezni, kérni…no drága kis hajónaplóm, most bezárlak egy kis időre, elmegyek inni…illetve bocsánat, nem megyek én sehová, hanem elkezdek inni…céltudatosan….ájulásig….

A neten pont 9 óra…ami azt jelenti, hogy a Te időd szerint 8. 56….lehet, hogy a nagy időkülönbség miatt alakult így az életünk…nem tudom…csak egyet, hogy elfáradtam, belefáradtam…az öngyilkossághoz gyáva vagyok, az élni akaráshoz meg már túl gyenge…már megint csak iszom, cigizem, a könnyeim folynak és újra végig pörgettem az életem…ez maradt…ez a hajónapló, amit hamarosan be fogok zárni előtted, mert már olyan részek következnek amik nem Rád fognak tartozni…

A reggeli alkohol megint iszonyatosan nagyot üt rajtam, és mégis soha nem voltak még ennyire tiszták a gondolataim…tudom azt, hogy mennyire a céltudatosság vezérelte az életemet, hogy Veled kapcsolatban is a céltudatosság és a szeretet….igen, a szeretet, az önző szerelmen túl, örökké a szeretet….hisz értem én, hogy miért tört össze benned most valami…most először értetted meg, hogy mennyire szeretlek, és hogy mennyire óvlak….valójában Te ezzel az érzéssel nem tudtál mit kezdeni…hogy először ráébredtél a tudatára…először  döbbentél rá, én miről beszélek….és azt is tudod, hogy nem én adtam fel, hanem Te, és ezért nem tudsz már velem mit kezdeni….de én meg azt tudom, hogy Te mit érzel…hogy majd megint eljön az a pillanat amikor nem tudsz kitérni a férjed elől, és Nektek szexuális kapcsolatot kell létesíteni…és most már nem tudod még arra sem fogni, hogy ezt a kapcsolatunkért teszed…és ez az érzés fog elkísérni egész életedben, ez az örök meghunyászkodás…ismerlek szerelmem…soha nem tudnálak bántani, csak már meg  sem tudlak óvni,mert már elengedted a kezem…mert ráébredtél a valóságra, arra amire örökké fel akartam hívni a figyelmedet….

Ismersz, és tudod azt is, hogy ha ezt Neked elküldöm, akkor én ezzel mit akartam…hogy mindent felégetek magam körül, hogy nem adom meg senkinek azt az esélyt, hogy sajnálni merjen…Tudom azt, hogy a legkegyetlenebb ember vagyok a világon, mert így cselekszem, így cselekedtem örökké…soha senkinek nem adom meg az esélyt a kis kapura…Te voltál az egyetlen akinek azt mondtam, hogy szükségem van Rád, vagy éppen azt, hogy könyörgöm ne hagyj el….és nem bántam meg, mert a legcsodálatosabb embernek mondtam…

Nem akarlak kísérteni, nem akarom, hogy ott legyek az életedben mint ellenpólus, hogy nap mint nap emlékeztesselek valamire…akár egy szép pillanatra, akár az életedre…és már  én sem akarom, hogy Te emlékeztess az elbaszott életemre…arra, hogy minden téren megbuktam, elbuktam…hogy 45 évesen nincsenek barátaim, hogy „semmit nem tudok felmutatni”, hogy nincs egy munkahelyem…hogy az a szerelem/szeretet amit adni tudok, amint az ábra is mutatja kurvára de kurvára kevés….és Te magad írtad le, hogy nem lesz újabb esély, mert Nálad senki nem fog jobban szeretni…igen, tényleg így van…Te voltál az utolsó esély…és kevésnek bizonyultam, ismét megbuktam….nincs miről beszélni…nincs mit szépíteni….

13 óra 16 perc…Na így kell ezt csinálni…tudok én ha akarok…ismét sikerült beájulásig kiütnöm magam….folytatni kellene…

Te vajon mit csinálsz???? Hogy telnek a napjaid???? Mibe kapaszkodsz????