Egy különös felkérés…
2021 május 26. | Szerző: Koralp
Ma egy különös felkéréssel jelentkeztem a face-n…valójában ebben az írásomban az én személyem lényegtelen, csupán csak arról van szó, hogy hogyan tehetnénk jobbá azt a világot amelyben élünk…ezért ha Te is szeretnél csatlakozni ehhez az “akciómhoz”, megtisztelnél ha megosztanád a következő írásomat a face-n. Pető László Vagány oldalán találhatod meg a következő megosztásra váró gondolataimat.
Ezt még itt hagyom nektek…
2021 április 28. | Szerző: Koralp
Imádás…ezzel a dallal egyszerűen nem tudok betelni….minden benne van…és ha nem érzed akkor nem is fogod érteni…
…Egyszer jöttünk hozzám haza Miskolcról, a sötét égen csillagok ragyogtak…az egyik körforgalomnál eltévesztettem a lejáratot, így kénytelen voltam megtenni az egész kört, és Te akkor érzékelve a bakimat, nevetve kérdezted meg, mit csinálok? – Bónusz kör baszd meg Neked…és szakadtunk a röhögéstől…
Ezen az útszakaszon bújtál ki biztonsági övedből, hogy vezetés közben fogsz leszopni…
Nekem meg ez a dal megmarad a szabadságról, a választás szabadságáról, arról a miskolci útról, és legfőképpen rólad…a csillagokról…és arról a csillagról aki mellettem ült…
“Te rongyos élet”…
2021 április 28. | Szerző: Koralp
A fentebbi dal hatására nemrégiben elkezdtem volna írni egy negatív hangvételű irományt, illetve pont fordítva, a gondolataim közepette kerestem vissza ezt a dalt emlékeim homályából, hogy valamikor milyen sokszor hallgattam, amikor még tele voltam álmokkal, szerelmekkel, hittel…hogy 10 év múlva ne ez a dal legyen…A posztomnak a címe az lett volna, hogy Beszoptam…(Bár a betét az valami zseniális)
Aztán a mai este egészen más megvilágításban láttatta velem ezt a dalt…biztos, hogy beszoptam? Ma vettem 1-1 liter pálinkát, 1 liter szilvát, és ugyanennyi körtét…ahogy bevackoltam magam szokásos esti helyemre, és az elmélkedéseim közepette ébredtem rá ama egyszerű tényre, hogy a választás mindig ott a kezünkben, mint ahogy eldönthetem azt, hogy melyiket kóstolom meg, vagy akár mindkettőt, de épp dönthetek úgyis, hogy most nem iszom…
Aztán egy közös eszmecsere után a következő sorokat írtam az egyik barátomnak: Tudod sokszor elgondolkozom, hogy nekem is megadatott az az állapot amiről írsz, és hogy vajon “ott” döntöttem-e rosszul? Dolgozhattam könyvtárosként (igaz a legvégén kinyírtak a polgári körösök, mert szálka voltam a szemükben a métely liberalizmusommal), esténként várt a két csodám, játék, esti fürdetés, mesélés nagyobb gyermekemnek a dinókról, tűzhányókról, Titanicról…igaz nálunk a szex az már ritkább ajándék volt, és főleg abból állt, hogy kb két hetente előjátékként megkérdezte az asszonyom, este mi lesz a programom, lesz-e meccs a tévében…ebből tudtam, hogy valamit akar 😉 Aztán 11 felé kivonultam a főzőfülkébe, kibasztam a spájz ajtaját (ami egy beépített szekrényből állt) mellé még a hűtőjét is, és állva zabáltam…bónuszként még valami itókát is legurítottam…komfortérzésem csúcsra járt…és valami kurvára hiányzott az életemből, nem voltam boldog…aztán megismerkedtem Bestiával, akivel megbuktam a párom előtt, és onnan már egy kényszerpályára kerültem….A legcsodálatosabb dolgokban volt részem, álmodni sem mertem volna szebbet, de elveszítettem a családot, és az otthonom….úgy jártam mint Ikarosz, túl nagy árat fizettem a csodákért…
Hát, igen…önmagamra kivetett súlyos kritika is ez egyben…a fentebb említett barátomnak a mamája fogalmazta meg a lényeget: mindenki olyan életet él amilyet megír…
…Tudod…amikor néha beülök ide a kis sarki kvartélyomba, mindig elmosolyogom magam a múltamon…egy dalfoszlány jut örökké eszembe…”adott szavam megtartottam, többet adtam mint kellene”…és eltölt a végtelen nyugalom, hogy magamra maradtam, hogy mindent tudtam előre…hogy a “Bestiák”, a Majmócák, a Különös lányok a legelső pillanatban le fognak lépni ahogy bejátszik egy könnyebb ígéret…Mára csak annyi maradt, hogy csendes szemlélőként el kellene dönteni, hol kezdődik a vegetálás, mikortól fogalmazódik meg az, hogy ez már embertelen élet, és még amíg lehet, emelt fővel kiszállni ebből az egészből…és ha van mennyország….találkozni ismét Babykével…
A 20 stáció…XX. Az Isteni megnyilatkozás…
2021 április 27. | Szerző: Koralp
Betűket formálni dallamokról, szavakat írni a mennyország hangjáról? És kell, mert muszáj, mert kell, mert muszáj…Számomra ez a dal volt mindig is a numero, az etalon, és amikor anno feltöltöttem a 20 stáció keretén belül, akkor még nem találkoztam ezzel az egyiptomi előadással…és pár hete mint éhezőnek mint a manna, tört rám az ismerős eufórikus érzés…
3.45-ig egy szokványos dallamvezetést hallhatunk, hogy aztán majd 9 percen keresztül tömjénezve ránk törjön a varázslat, az ami egész életünkbe magaslatokba és a magányba repített és egyben taszított….
A két lírai betét, a világ legfájdalmasabb vallomása az életünk hiábavalóságáról, a védtelenségünkről, arról, hogy szeretni csak úgy lehet amit körbe leng a többi dallam, Page azt sem tudja milyen rendezvényen van, és mégis lézer pontossággal játszik le minden akkordot, Plant az ördögi körforgásával a mikrofonállvánnyal a dinamikát hozza…és ebbe ivódik bele a hegedű szólam, hol simogatóan, hol magasztosan, vagy épp kihívóan….ember, mire vársz? Szeress, érezz, élj, perdülj táncra!
Egy hajótörött naplója III. rész
2021 április 8. | Szerző: Koralp
Azért van annak egy diszkrét bája amikor az ember önkéntelenül is hülyét csinál magából…illetve a NL Cafe, hogy álhírekkel pánikot kelt, mindenféle retorzió eljöveteléről regél…azéé engem hasonló dologért már letiltott volna a fideSS…sőt…ha belegondolok kevesebbért is…de ez valahol még a mai napig egy visszaigazoló megnyugtató tény is…még mindig jó érzés a társadalom kitaszítottjának lenni…egy szálkának a szemükben…igaz ilyen kort megélve már másról kellene szóljon az ember élete, de hát nekem ez jutott…Nektek meg megcsappanó olvasóimnak rajtatok maradtam, mint ama bizonyos téli kabát…
És hát nem is lehetne aktuálisabb idő a visszatérésre, mint Húsvét ünnepi alkalmából, a fel, támadás jegyében…Amúgy bármennyire is felbolydult, megváltozott életet élünk napjainkban, próbálok alkalmazkodni a kialakult helyzethez, igyekezve megtartani szép hagyományainkat, szombatra házhoz rendeltem kis családomat, -kapaszkodj meg, még gyermekeim anyját is- és egy határozott utasítás után sorba állítva meglocsoltam mindenkit…igaz utólag kiderült, hogy nagyon spórolósra vettem az utóbbi jó pár évet, ugyanis az Éden elnevezésű kölni szavatossága már 2016-ban lejárt…de kicsire nem adunk…aztán hétfőn este megnéztem, hogy mit tojt a nyuszi….háát nem fogod kitalálni, a görény nyúl nem pálinkát rejtett el a szobámban, amit nem is igazán sokáig kellett keresni, mert a számítógépasztal mellett a lábamnál lett elhelyezve…jajjj de hogy a kronológiai sorrendet betartsam, előtte még megnéztem Jézus életét a color tívimben… No hát ez mellett nem tudok elmenni szó nélkül amit láttam…az a lábfétish amit láttam benne, azért nem semmi volt…és a tisztelt Isten hívőknél egy rohadt sor ellenérzést nem váltott ki, én meg nem győztem pironkodni, hogy azért ezt még sem kellene főműsor időben engedni…de ez mind semmi….keresztre feszítés előtt még azért bevágtak egy kis kereskedelmi reklámot…ahol a mételyt orcádba kapod, mindent magamnak, csak nekem, vegyél, vegyél, vegyél…már 5 milliótól kaphatsz autót, és Te megszégyenülve fekszel a tévé előtt, már nem is érzed embernek magad, meghasonulva a tudattól amit próbálnak beléd plántálni…
És…mi…barmok… ennek a magas eszméknek az árnyékában mindent meg is teszünk, hogy a fogyasztói társadalom közkatonáivá váljunk…mindenkit eltaposva, erkölcsi hullaként átgázolva minden és főleg mindenki felett, beállunk a sorba…
Amúgy én csak egyet szeretnék megtudni…milyen trükkel változtatja át a vizet borrá?
Kisérlet….
2021 január 14. | Szerző: Koralp
Miután itt elvileg elseje óta megszűnt az új posztolás lehetősége, és pár nap óta hajnalonként megkezdtem face-s profilomban új kulturális rock missziómat rock ant roll gyűjtőnéven, bevillant, hogy teszek itt is egy kísérletet…
Szarkazmusom által kifejtett rövid történetemtől most megkímélnélek, hisz ez egy kísérleti stádium, így marad csak érzelmi berúgásom kifejező dala…
Az utolsó sorok…
2020 december 31. | Szerző: Koralp
Nos hát eljött ez a pillanat is…Azért én reménykedem, hogy írásaim nem csak öncélú magamutogatásról szóltak csak…Ha egy mondatban kellene megfogalmazni a szándékomat, teljesen lényegtelen mennyi idő alatt tesszük meg a távot, a bejárt út nagysága a lényeg…hogy ha visszanézünk, akkor ne maradjon bennünk hiányérzet…legyen az életünk darabkája, vagy egy szerelme, és hát ott lesz az utolsó utazás…
Miért írom mindezt? Sosem késő elkezdeni úgy élni ahogy azt megálmodtuk valaha…nekem se a szél hordta össze azt ami ma vagyok, amit elértem…milliószor elbuktam, de milliószor fel is álltam…
És az a kis srác, aki kétségbeesetten kereste 4 évesen egy szanatóriumban a biztonságot, a szeretetet, majd később számtalanszor az élete során, soha nem álmodhatott volna szebb életet…életem során rengeteg emberrel ismerkedtem meg, és ma már látom, hogy a sors milyen bőkezűen osztogatta az ajándékot nekem…nekem a megszületésem, már maga az, hogy életben maradtam, már az is ajándék volt…de ami mindenek felett áll, hogy született két csodálatos, gyönyörű egészséges gyermekem….hány embernek nem adatik meg ez a csoda…és a gyereket nem pótolhatja semmi, lehetsz bármennyire gazdag, elérhetsz bármit karrieredben, de akkor is örökre marad egy hiányérzeted az életedben ha gyermektelen vagy…
És átkozottul szerencsés voltam párkapcsolataimat illetően, de szó szerint…átkozott volt, mert mindent de mindent megkaptam…Bestiától, aki képes volt értem felrúgni a házasságát, aztán az utána jövő Majmóca is, eljutott arra a pontra, hogy borít mindent ÉRETTEM…mint ahogy a különös lány is velem képzelte életét…és zárásként, Babyke…akivel már én is le tudtam volna élni a maradék életemet…nos hát ezért átkozott ez az egész….minden úgy lett ahogy én akartam……..
Annyira különös számomra, hogy minden ember próbálja bebiztosítani magát szeretet szempontjából…pedig a szeretet az mindig puritán, vagy szeretsz, vagy nem…nincs más út…maradj mindig hű önmagadhoz…
Blogomat ajánlom Ildi emlékére…Pető László (Vagány)
VÉGE
Egy szempillantásnyi idő…
2021 június 17. | Szerző: Koralp
2020.VI.17. 23.10.
Valójában még ma sem tudom felfogni, hogy eltelt 1 év, hogy örökre elaludtál…a mai napig nem tanultam meg, hogyan kell élni Nélküled, még a mai napig nem sikerült véglegesen elengedni…mert ez így befejezetlen, embertelen…mert még mindig várlak, mert még mindig azt hiszem van folytatás…
Még a mai napig nem tudom, hogyan kellene beszélni rólad, hogy ne csukoljon el a hangom, hogy ne kerülgessen a sírás….még ma sem tudom, hogyan kellene élni azzal a fájdalommal amit itt hagytál…
Talán épp mindezek miatt érzem azt, hogy csak egy szempillantásnyi idő telt el azóta mióta elmentél, mert minden pillanatban itt voltál velem…és ne hidd, hogy nem próbálkoztam mindenféle trükkökkel, hogy feledjelek -amelyek kisebb-nagyobb sikerekkel is jártak- hogy elhitessem magammal hogy minden jól van már így… aztán mégis kivert kutyaként nyűszítek, hogy már nem vagy itt…
Tudod Babyke mindig is féltem a haláltól, mert elmém sosem volt képes feldolgozni azt a tudatot, hogy az énünk megszűnik, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnünk létezni…a mai napig ez a tudat leledzik tovább bennem….csak már nem érdekel, már leszarom…
Most mégis azt kérem miattad, hogy legyen valami, földi pályánkon is túl…hogy értelmet nyerjen elvesztésed, hogy fentről láthasd… mennyire hiányzol, mennyire szeretlek!!!!!!!!!!!!!
Oldal ajánlása emailben
X